Augusztus 7.(vasárnap)

Anyu délbe beszólt a szobába, hogy ideje lenne felkelnünk. Nagyon fáradt voltam nem sokat aludtam az éjjel, mire elkészültünk már kész volt az ebéd. Anyu nagyon jól főz, és mindig kitalál új recepteket. Ebéd után Betti összepakolta a cuccait.

- Majd hívj, hogy mi volt apukáddal- mondta.

- Oké, később hívlak. Szia- feleltem.

Visszamentem a házba,és a szobámba akartam menni, de anya utánam szólt.

- Sophiekám ,gyere egy kicsit- kiabált.

A tesóim már ott ültek a kanapén, én pedig leültem melléjük. Láttam anya szemébe a félelmet,a haragot és az elkeseredettséget.  Anya még kiment a konyhába csinálni magának egy teát.

- Te tudod mi van apával?- kérdeztem Bencét.

- Remélem, nincs semmi baja-válaszolt.

- Tegnap hívtam, de nem vette fel.

Elhallgattunk, mert anya visszajött.

- Az elmúlt pár napban történt ez-az, megváltoztak dolgok, de próbáltuk úgy csinálni, hogy ne vegyetek észre belőle semmit. Azt nem tudom, hogy apa most hol van, de nincs semmi rendben köztünk. Mi…………..- anya elsírta magát.

Szandi odament hozzá, és megölelte.

- Mi a baj anya?- kérdeztem aggódva.

- Apátokkal elválunk-mondta, és elcsuklott a hangja.

Odamentünk mindannyian és átöleltük. Majd elrohantam a szobámba és bőgni kezdtem. Bence utánam jött, de kilöktem a szobámból és becsaptam az ajtómat. Egyedül akartam lenni, elővettem a fotóalbumomat, és a családi képeinket néztem.

Csörgött a telefonom,csak reménykedtem, hogy apa az,de nem ő volt,hanem Betti.

- Szia. Na mi van apukáddal?- kérdezte izgatottan.

- Szia. Most nem akarok erről beszélni, majd valamikor átmegyek és elmesélem, de most kell egy kis egyedüllét –mondtam és leraktam a telefont.

Kimentem a nappaliba, de anya helyett csak egy levelet találtam,amiben ez állt: ,,Ne haragudjatok, de már nem bírtam ezt, egy barátnőmnél alszom, ne csináljatok hülyeséget, nem tudom, hogy apa hazajön-e,nem beszéltem vele, rendeljetek pizzát, vagy főzzetek valamit.

Ui.: Bence ne rendezz bulit, mert 2 hónap szobafogságot kapsz!

Puszi Anya”

Újra és újra elolvastam a levelet, már nemcsak apáért, de anyáért is kellett aggódom.

- Éhes vagyok!- visított a húgom.

- Hívd le Bencét-utasítottam.

Egy helyben álltam. Pár perc múlva jöttek együtt vissza.

- Mi a kaja?- kérdezte a bátyám.

-  Szandi  hozd ide a telefonom-kértem.

Bencének nem mondtam semmit, csak a kezébe nyomtam a levelet. Bence egy olyan ember, aki arcán nem lehet látni az érzéseit, nem szokta kimutatni, de most láttam rajta a félelmet és az aggodalmat. Egyikünk se szólalt meg. A húgom hirtelen ott termett mellettünk.

- Rendeljünk pizzát!- kérte Szandi.

Felhívtam a pizza futárt. Rendeltem két pizzát,majd ledőltem a kanapén.  Mikor felkeltem már nyolc óra volt, a gyomrom erősen korgott. A konyhába találtam a pizza maradékát, percek alatt megettem. Nem tudtam mit kezdjek magammal, semmihez sem volt kedvem, de aludni sem akartam, így úgy döntöttem bekapcsolom a TV-t a nappaliba, kapcsolgattam, de semmi nem érdekelt, egy csatornánál megállítottam, és csak néztem ki a fejemből. Később aztán, Bence is csatlakozott hozzám.