Augusztus 14.(vasárnap)

Végül is egész jól alakult a hetem Bettiékkel, hazudnék, ha azt mondanám,hogy elfelejtettem,hogy az életem katasztrófa lett, de azért mindent megtettek értem,teljesen felvidítottak.

10-re otthon is voltunk, elköszöntem Betti szüleitől, megköszöntem nekik mindent,ők pedig csak mosolyogtak, és mondták,hogy máskor is szívesen látnak. Bettivel bementünk hozzájuk, igazából egyből menni szerettem volna haza,de az anyukája marasztalt az ebédig . Segítettem kipakolni , kicsit beszélgettünk, majd elbúcsúztam tőle, hisz ő mindjárt megy Londonba, én pedig nem biztos,hogy itt leszek már,mikor hazajön suli kezdésre. Egymás nyakába borulva sírtunk,aztán nehéz búcsú után átadott egy emlékkönyvet amiben a közös képeink voltak, a lábaim a földbe gyökereztek, de muszáj volt mennem, ezért nehézkesen elindultam, tudtam,hogy ha visszafordulok,akkor vissza fogok futni,ezért erős voltam, és hazáig vissza se néztem.  

Otthon irtó nagy káosz volt.  Kajás dobozok, üdítős  és piás(?) üvegek, cigis dobozok hevertek a nappaliban, viszont sehol senkit se láttam, felmentem az emeletre, a húgom szobája üres,a szüleimé úgyszintén, majd a fürdőből kijött egy vadidegen lány,olyan 16-17 év körüli lehetett. Mintha észre se vett volna, átnézett rajtam,miközben elment mellettem a vállával erősen átgázolt rajtam, majd bement a bátyám szobájába.  Utána futottam és kopogás nélkül bevágódtam a szobába.  Azt hittem csak ketten lesznek, de körülbelül tízen feküdtek a földön, vagy épp ettek, dobálóztak.

- Kopogásról nem hallottál barom?- kérdezte valaki .

- Hé hugi! Húzzál ki innen - mondta Bence,majd beléptem jobban a szobába és kiráncigáltam a testvéremet .

- Te teljesen hülye vagy? – kérdeztem,ő pedig üveges tekintettel rám nézett,elég ijesztő volt.

- Nyugi van-mondta,és közben megszédült,majdnem elesett,szerencsére megtartottam.

- Anyáék életében ez most egy nehéz időszak, és te bulit csinálsz, cigizel, és reggelre még nem tudsz ki józanodni , mellesleg bármikor hazajöhet valaki, és akkor nyugodjunk meg?- vágtam a fejéhez.

Majd meg se várva ,hogy válaszoljon visszamentem a szobájába.

- Emberek!  A bulinak vége, ha nem akarjátok, hogy kihívjam a rendőrséget, esetleg valaki  szüleit,akkor nagyon gyorsan húzzatok el innen!-ordítottam.

- Már úgyis uncsi volt- mondta egy emós srác.

- Akkor itt az ideje,hogy menjetek-mondtam.

A bátyám még mindenkinek mondott,egy ,,bocsi  a húgom idióta, majd legközelebb” félét,aztán mindenki hazament.

- Na akkor megyek aludni-próbálkozott.

- Az ki van zárva, a földszinten akkora kupi van,hogy ha ezt valaki meglátja, neked véged. Szóval nyomás takarítani-utasítottam.

Mivel nem akartam,hogy még nagyobb zűr legyen itthon,ezért segítettem Bencének a takarításban, Szerencsére végeztünk még azelőtt,hogy valaki hazaért volna. 1 óra felé a nagyiék csöngettek,akik meghozták Szandit.

- Ti csak ketten vagytok itthon?- kérdezte a nagyi.

Miután elmondtuk,hogy igen,ők elkezdtek pánikolni,és telefonálni. Negyed óra múlva nyílt az ajtó, és apáék együtt léptek be rajta. Már örültünk és mosolyogtunk, remélve,hogy kibékültek,de ez nem ilyen könnyen megy.

- Jövő hét  kedden lesz a hivatalos válásunk- mondta apa.

Erre nem tudtunk mit mondani,ezért csak sóhajtozva bólogattunk, hogy hallottuk . A nagyiék elmentek, magukra hagyva, a ,,boldog’’ családot.

Már indultunk fel,mikor anya utánunk szólt.

- Beszélnünk kell!

- A válásig el kell döntenek,hogy maradtok-e velem,vagy költöztök el apátokkal, Szandi velem marad, ezt már megbeszéltük – mondta anya .

- És mégis mi alapján döntsünk? – kérdezte Bence .

Erre nem válaszoltak,csak egy vállfelhúzással elintézték a dolgot. Majd idegesen felmentünk a lépcsőn és bevágtuk a szobánk ajtaját. Az ágyamon feküdtem és csak néztem ki a fejemből, pár perc múlva Bence nyitott be a szobámba és mellém feküdt, sok érzelgős pasiról hallottam pár,de a tesóm nem ilyen,most mégis átkarolt,és nyomott egy puszit a fejemre.

- Minden rendben lesz-mondta,én pedig ránéztem és elmosolyodtam.

Egy óráig csak csendben feküdtünk,de utána megtört a jég.

- Te kit választasz?-kérdezte.

- Nem tudom.

- És te?-kérdeztem vissza.

- Passz,viszont ha apát választanám,akkor új sulit is kéne választani, amúgy se bírom ezt a sulit,lehet jobb lenne egy másik,még erre a két évre- mondta.

- Ott talán tanulni fogsz?- kérdeztem gúnyosan.

- Nagyon vicces vagy-mosolyodott el.

- Egész nap itt fogunk feküdni? –kérdeztem.

- Jó hogy mondod, ma találkozok pár haverommal , megyünk billiárdozni. Nem jössz velünk? – ajánlotta fel.

- Nem is tudom- gondolkoztam .

- Tudom,hogy szeretsz billiárdozni,és jót fog tenni egy kis gondolat elterelés. Egy óra múlva indulunk, készülj el addig- mondta,aztán felállt az ágyamról,és kifelé indult.

- Bence-rekedt el a hangom.

- Tessék?- nézett érdekes.

- Köszönöm- mondtam,majd visszalépett és megölelt.

- Elég az érzelmekből, készüljünk-utasított.

- Rendben főnök.

Felvettem egy toppot, egy rövidgatyát,tornacipőt, felcopfoztam a hajam, beágyaztam és kicsit rendbe hoztam a szobám. Mivel a bátyám még csak 17,ezért nincs kocsija. Busszal mentünk. A billiárd terembe belépve odalépett hozzánk 5 srác, abból 4 a bátyám korosztálya volt,és egy pedig kicsit fiatalabb. A bátyám mindenkivel lepacsizott, majd bemutatott a fiúknak. A négy fiú: Norbi, Krisz, Ádám, Peti és az ötödik Peti öccse Arnold. A bátyámék elmentek innivalókat rendelni, és mi ketten maradtunk Arnolddal. Egy ideig csak egymást méregettük, aztán végül megszólalt.

- Hanyadikos leszel?- érdeklődött.

- Nyolc. És te?

- Kilenc . Jövő héten lesz a szülinapom, nem jönnél el a bulimra pénteken?- kérdezte.

- Szívesen elmennék.

- Ennek örülök.

Közben visszajöttek a fiúk,és a bátyám a kezembe nyomott egy pohár kólát.

- Másfél órára lefoglaltuk a billiárdasztalt, szóval gyerünk,menjünk játszani- lelkesedett Ádám.

Én Ádámmál és Petivel voltam egy csapatba. Imádok billiárdozni , és elég jól is megy, végül a mi csapatunk nyert, hiszen Peti és Ádám is jól játszottak. Norbi már 18 éves volt,ezért ő a saját kocsijával és jött,és felajánlotta,hogy átmehetnénk hozzá a bátyámmal egyet pizzázni , mi természetes megköszöntük, és elbúcsúztunk a többiektől , út közben már rendeltük a pizzát. Majd megérkeztünk.

- Nagyon szép ház- dicsértem.

- Köszönöm.

- Na mi van veletek fater?- kérdezte a bátyámat.

- Választás elé állítottak minket,hogy kinél maradunk.

- És ?

- Ember nem érted,hogy ez nem ilyen könnyű? – vágta rá a bátyám.

- Ja jól van- röhögte el magát Norbi.

Norbi egy nagyon laza, vicces srác volt, így persze jobb kedvünk lett tőle, pár haverját fel is hívtuk és megszívattuk .

- Na mi lépünk.

Elintézték egy pacsival a köszönést, aztán Norbi odalépett hozzám.

- Fel a fejjel kislány, nem sokára minden jobb lesz.

- Ha te mondod.

- Nekem mindig igazam van, kivéve ha a tanulás a téma.

Mi pedig nevettünk. Hívtunk egy taxit és 9-re hazaértünk.

- Ti meg hol voltatok? – ordított ránk anya.

- Elfelejteni a gondokat- mondta Bence.

- Ittatok?

- Persze leitattam a húgomat, kösz anya,hogy bízol bennem, na húztam fel a szobámba. Csoki – háborodott fel .

- Apa?

- Elment valami koncertre.

- Akkor ki van a konyhában?

Majd bementem, és egy 40 év körüli férfi ült a konyhába.

- Ez meg ki? – kérdeztem.

- Csak egy barátom- mondta, közben a férfi valami köszönés félét odavágott hozzám, én meg csak intettem neki, hogy nem alkalmas a jó pofizása.

- Még el se váltatok hivatalosan, de már.. - mondtam,de időközben elakadt a szavam.

Elviharoztam, hallottam ahogy anya utánam kiabál,de én csak bezárkóztam a szobámba, próbáltam elaludni.