Augusztus 19(péntek)
Túl voltunk a váláson, és mi úgy döntöttünk Bencével,hogy elköltözünk apával, mert Szandi itt marad, és nem akartuk,hogy apa egyedül maradjon.  Apa már talált egy házat Vácon, beíratott engem az általánosba  (úgy látszik az utolsó évet már máshol járom ki), Bencét pedig a gimnázium 11.osztályába.  Hétfőn költözünk. Hurrá új élet, vagy mi. Ma még elmegyek Arnold bulijára,aztán pakolás hétvégén,még anyával leszek, két hetente egy hétvégét, és a szünetek nagy részét fogom nála tölteni,de bármikor jöhetek,ha van kedvem,így állapodtak meg. Már beletörődtünk,hogy nincs mit tenni,ezért nem szomorkodunk, most buli hangulatom van.  Arnold bulija 4-kor kezdődik, de mi a bátyámmal 2-re megyünk,hogy segítsünk előkészülni. Megmostam a hajam és beszárítottam (amúgy nagyon göndör a hajam és utálom),felvettem egy fekete farmert, egy ujjatlan felsőt, topánkát,egy szívecskés nyakláncot, ki szempillaspiráloztam a szemem, feltettem egy halvány szájfényt , és becsomagoltam az ajándékát, ami egy Metallica CD volt ( Bence szerint szeretni fogja ),majd elindultunk.  Feldíszítettük a lakást,rendeltünk pizzát,kiöntöttük tálakba a chipseket,csokikat és kezdetét vette a buli. Nem voltunk sokan kb. 15-en lehettünk, ez olyan baráti összejövetel volt, nem is buli, de azért nagyon jól éreztem magam, 11-re értünk haza. Majd beestem az ágyba és aludtam.

Augusztus 14.(vasárnap)

Végül is egész jól alakult a hetem Bettiékkel, hazudnék, ha azt mondanám,hogy elfelejtettem,hogy az életem katasztrófa lett, de azért mindent megtettek értem,teljesen felvidítottak.

10-re otthon is voltunk, elköszöntem Betti szüleitől, megköszöntem nekik mindent,ők pedig csak mosolyogtak, és mondták,hogy máskor is szívesen látnak. Bettivel bementünk hozzájuk, igazából egyből menni szerettem volna haza,de az anyukája marasztalt az ebédig . Segítettem kipakolni , kicsit beszélgettünk, majd elbúcsúztam tőle, hisz ő mindjárt megy Londonba, én pedig nem biztos,hogy itt leszek már,mikor hazajön suli kezdésre. Egymás nyakába borulva sírtunk,aztán nehéz búcsú után átadott egy emlékkönyvet amiben a közös képeink voltak, a lábaim a földbe gyökereztek, de muszáj volt mennem, ezért nehézkesen elindultam, tudtam,hogy ha visszafordulok,akkor vissza fogok futni,ezért erős voltam, és hazáig vissza se néztem.  

Otthon irtó nagy káosz volt.  Kajás dobozok, üdítős  és piás(?) üvegek, cigis dobozok hevertek a nappaliban, viszont sehol senkit se láttam, felmentem az emeletre, a húgom szobája üres,a szüleimé úgyszintén, majd a fürdőből kijött egy vadidegen lány,olyan 16-17 év körüli lehetett. Mintha észre se vett volna, átnézett rajtam,miközben elment mellettem a vállával erősen átgázolt rajtam, majd bement a bátyám szobájába.  Utána futottam és kopogás nélkül bevágódtam a szobába.  Azt hittem csak ketten lesznek, de körülbelül tízen feküdtek a földön, vagy épp ettek, dobálóztak.

- Kopogásról nem hallottál barom?- kérdezte valaki .

- Hé hugi! Húzzál ki innen - mondta Bence,majd beléptem jobban a szobába és kiráncigáltam a testvéremet .

- Te teljesen hülye vagy? – kérdeztem,ő pedig üveges tekintettel rám nézett,elég ijesztő volt.

- Nyugi van-mondta,és közben megszédült,majdnem elesett,szerencsére megtartottam.

- Anyáék életében ez most egy nehéz időszak, és te bulit csinálsz, cigizel, és reggelre még nem tudsz ki józanodni , mellesleg bármikor hazajöhet valaki, és akkor nyugodjunk meg?- vágtam a fejéhez.

Majd meg se várva ,hogy válaszoljon visszamentem a szobájába.

- Emberek!  A bulinak vége, ha nem akarjátok, hogy kihívjam a rendőrséget, esetleg valaki  szüleit,akkor nagyon gyorsan húzzatok el innen!-ordítottam.

- Már úgyis uncsi volt- mondta egy emós srác.

- Akkor itt az ideje,hogy menjetek-mondtam.

A bátyám még mindenkinek mondott,egy ,,bocsi  a húgom idióta, majd legközelebb” félét,aztán mindenki hazament.

- Na akkor megyek aludni-próbálkozott.

- Az ki van zárva, a földszinten akkora kupi van,hogy ha ezt valaki meglátja, neked véged. Szóval nyomás takarítani-utasítottam.

Mivel nem akartam,hogy még nagyobb zűr legyen itthon,ezért segítettem Bencének a takarításban, Szerencsére végeztünk még azelőtt,hogy valaki hazaért volna. 1 óra felé a nagyiék csöngettek,akik meghozták Szandit.

- Ti csak ketten vagytok itthon?- kérdezte a nagyi.

Miután elmondtuk,hogy igen,ők elkezdtek pánikolni,és telefonálni. Negyed óra múlva nyílt az ajtó, és apáék együtt léptek be rajta. Már örültünk és mosolyogtunk, remélve,hogy kibékültek,de ez nem ilyen könnyen megy.

- Jövő hét  kedden lesz a hivatalos válásunk- mondta apa.

Erre nem tudtunk mit mondani,ezért csak sóhajtozva bólogattunk, hogy hallottuk . A nagyiék elmentek, magukra hagyva, a ,,boldog’’ családot.

Már indultunk fel,mikor anya utánunk szólt.

- Beszélnünk kell!

- A válásig el kell döntenek,hogy maradtok-e velem,vagy költöztök el apátokkal, Szandi velem marad, ezt már megbeszéltük – mondta anya .

- És mégis mi alapján döntsünk? – kérdezte Bence .

Erre nem válaszoltak,csak egy vállfelhúzással elintézték a dolgot. Majd idegesen felmentünk a lépcsőn és bevágtuk a szobánk ajtaját. Az ágyamon feküdtem és csak néztem ki a fejemből, pár perc múlva Bence nyitott be a szobámba és mellém feküdt, sok érzelgős pasiról hallottam pár,de a tesóm nem ilyen,most mégis átkarolt,és nyomott egy puszit a fejemre.

- Minden rendben lesz-mondta,én pedig ránéztem és elmosolyodtam.

Egy óráig csak csendben feküdtünk,de utána megtört a jég.

- Te kit választasz?-kérdezte.

- Nem tudom.

- És te?-kérdeztem vissza.

- Passz,viszont ha apát választanám,akkor új sulit is kéne választani, amúgy se bírom ezt a sulit,lehet jobb lenne egy másik,még erre a két évre- mondta.

- Ott talán tanulni fogsz?- kérdeztem gúnyosan.

- Nagyon vicces vagy-mosolyodott el.

- Egész nap itt fogunk feküdni? –kérdeztem.

- Jó hogy mondod, ma találkozok pár haverommal , megyünk billiárdozni. Nem jössz velünk? – ajánlotta fel.

- Nem is tudom- gondolkoztam .

- Tudom,hogy szeretsz billiárdozni,és jót fog tenni egy kis gondolat elterelés. Egy óra múlva indulunk, készülj el addig- mondta,aztán felállt az ágyamról,és kifelé indult.

- Bence-rekedt el a hangom.

- Tessék?- nézett érdekes.

- Köszönöm- mondtam,majd visszalépett és megölelt.

- Elég az érzelmekből, készüljünk-utasított.

- Rendben főnök.

Felvettem egy toppot, egy rövidgatyát,tornacipőt, felcopfoztam a hajam, beágyaztam és kicsit rendbe hoztam a szobám. Mivel a bátyám még csak 17,ezért nincs kocsija. Busszal mentünk. A billiárd terembe belépve odalépett hozzánk 5 srác, abból 4 a bátyám korosztálya volt,és egy pedig kicsit fiatalabb. A bátyám mindenkivel lepacsizott, majd bemutatott a fiúknak. A négy fiú: Norbi, Krisz, Ádám, Peti és az ötödik Peti öccse Arnold. A bátyámék elmentek innivalókat rendelni, és mi ketten maradtunk Arnolddal. Egy ideig csak egymást méregettük, aztán végül megszólalt.

- Hanyadikos leszel?- érdeklődött.

- Nyolc. És te?

- Kilenc . Jövő héten lesz a szülinapom, nem jönnél el a bulimra pénteken?- kérdezte.

- Szívesen elmennék.

- Ennek örülök.

Közben visszajöttek a fiúk,és a bátyám a kezembe nyomott egy pohár kólát.

- Másfél órára lefoglaltuk a billiárdasztalt, szóval gyerünk,menjünk játszani- lelkesedett Ádám.

Én Ádámmál és Petivel voltam egy csapatba. Imádok billiárdozni , és elég jól is megy, végül a mi csapatunk nyert, hiszen Peti és Ádám is jól játszottak. Norbi már 18 éves volt,ezért ő a saját kocsijával és jött,és felajánlotta,hogy átmehetnénk hozzá a bátyámmal egyet pizzázni , mi természetes megköszöntük, és elbúcsúztunk a többiektől , út közben már rendeltük a pizzát. Majd megérkeztünk.

- Nagyon szép ház- dicsértem.

- Köszönöm.

- Na mi van veletek fater?- kérdezte a bátyámat.

- Választás elé állítottak minket,hogy kinél maradunk.

- És ?

- Ember nem érted,hogy ez nem ilyen könnyű? – vágta rá a bátyám.

- Ja jól van- röhögte el magát Norbi.

Norbi egy nagyon laza, vicces srác volt, így persze jobb kedvünk lett tőle, pár haverját fel is hívtuk és megszívattuk .

- Na mi lépünk.

Elintézték egy pacsival a köszönést, aztán Norbi odalépett hozzám.

- Fel a fejjel kislány, nem sokára minden jobb lesz.

- Ha te mondod.

- Nekem mindig igazam van, kivéve ha a tanulás a téma.

Mi pedig nevettünk. Hívtunk egy taxit és 9-re hazaértünk.

- Ti meg hol voltatok? – ordított ránk anya.

- Elfelejteni a gondokat- mondta Bence.

- Ittatok?

- Persze leitattam a húgomat, kösz anya,hogy bízol bennem, na húztam fel a szobámba. Csoki – háborodott fel .

- Apa?

- Elment valami koncertre.

- Akkor ki van a konyhában?

Majd bementem, és egy 40 év körüli férfi ült a konyhába.

- Ez meg ki? – kérdeztem.

- Csak egy barátom- mondta, közben a férfi valami köszönés félét odavágott hozzám, én meg csak intettem neki, hogy nem alkalmas a jó pofizása.

- Még el se váltatok hivatalosan, de már.. - mondtam,de időközben elakadt a szavam.

Elviharoztam, hallottam ahogy anya utánam kiabál,de én csak bezárkóztam a szobámba, próbáltam elaludni.

Létrehoztam egy facebook oldalt,ahol szintén megtalálhatók a részek,egyszerre fogom feltölteni,ide és oda is,akinek van facebookja az légyszi lájkolja:
https://www.facebook.com/SophieNaploja
köszönöm <333

Augusztus 8.(hétfő)

Hajnalba irtó nagy csörömpölésre ébredtem a kanapén, megnéztem mi lehet az, és nem hittem a szememnek. Apa volt az ,aki a konyhában matatott. Ő se szólt semmit, és én se, csak odamentem hozzá és hosszasan átöleltem. Továbbá sem szólaltunk meg, csak egymást öleltük. Nagyon örültem neki, hogy végre láthatom és semmi baja nem esett. Kicsordultak a könnyeim, és életemben először apát is láttam sírni.

- Szeretlek-nyögte ki.

Már szinte bőgtem, egy csomó volt a torkomban, nem tudtam válaszolni. Felnéztem rá és egymásra mosolyodtunk.  Visszafeküdtem a kanapéra, amikor már majdnem aludtam,   észre vettem,hogy apa kihúzza a kanapét, lefekszik mellém,majd hátulról átölel. Nem reagáltam semmit, de tudtam, hogy biztonságban érezhetem magamat, így elég könnyen elaludtam.

Délben ébredtem, és apa még mindig mellettem feküdt, csendesen kimásztam , majd felmentem az emeletre. Bementem Bencéhez.

- Apa hazajött –mondtam örömtelien.

- Láttam-válaszolta,úgy mintha nem is érdekelné.

- Neked meg mi a bajod?- kérdeztem érdeklődve.

- Szerinted mért válnak el?

- Ez most lényegtelen.

- Már, hogy lenne lényegtelen? Lehet, hogy el fogunk költözni. Anyával, vagy apával maradunk?- kérdezte felháborodottan.

- Így is elég nagy a baj, ezen még nem is gondolkodtam.

- És azon gondolkodtál, hogy apa megcsalta anyát? Esetlen fordítva?

Bence csak halmozta a megválaszolatlan kérdéseket, azt hittem szétrobban a fejem.

- Kiderítjük, de most megyek,szétesik a fejem- nyugtatgattam.  

Bevettem egy Aspirint. Apa még mindig a kanapén aludt, ezért a szobámban hívtam fel anyát, hangpostára kapcsolt.

- Anya jó lenne, ha hazajönnél. Aggódunk érted-mondtam a rögzítőre.

Nem bírtam ezt a tétlenséget , átöltöztem és elmentem sétálni. Bettiék házuk előtt jártam, megálltam és gondolkoztam, hogy bemenjek-e, sóhajtottam egy nagyot,és megnyomtam a csengőt. Az anyukája nyitott ajtót.

- Csókolom!- köszöntem udvariasan.

- Szia Zsófi, Betti a szobájában van,menj csak be nyugodtan- mondta.

- Köszönöm.

Benyitottam Bettihez, és a döbbenettől nem tudtam megszólalni.

- Szia- köszöntek mosolyogva.

- Sziasztok – köszöntem vissza döbbenten.

Betti kezében, egy kisbaba ült, mellettük pedig az apukája volt. Betti sosem mesélt arról, hogy az apukája és barátnője gyereket vártak, ezen kiakadtam, hiszen mindent elmondunk egymásnak. Talán mégsem bízik meg bennem annyira? Ezen eltöprengtem.

- Apu, kimennél egy kicsit- kérte Betti.

- Zsani maradhat?- kérdezte .

- Igen, persze .

- Figyelj, ne akadj ki! Azért nem mondtam el, mert igazából én is csak 1 órája tudom-mentegetőzött.

- Jó, semmi baj. Nekem viszont el kell mondanom valamit- jelentettem ki, és a jókedvem egyből elszállt .

Betti nem mondott semmit, csak megértően bólogatott. Sejthette, hogy nem valami jó hírt hoztam. Nem akartam kertelni, ezért csak gyorsan kiböktem.

- Anyáék elválnak- többet nem tudtam mondani, elcsuklott a hangom.

Az elmúlt két napban elég sokat sírtam, ezért most próbáltam erős lenni.Betti átölelt, örültem, hogy Betti mindig mellettem van, meghallgat és megért, hiszen neki is elválltak a szülei, teljes mértékben számíthattam rá, és ez megnyugtató volt. 

- Nemsokára indulunk, apánál leszek egy hétig- mondta.

- Akkor nem is zavarok- felálltam, és indulni készültem.

Betti visszarántotta a kezem, majd rám mosolygott.

- Kérdezd meg, hogy eljöhetsz-e velem apuhoz – ajánlotta fel.

Elöntött a boldogság, tényleg ő a legjobb barátnő, nem akar egyedül hagyni.

- De biztos? Apukád nem akar apa-lánya programokat veled?- kérdeztem bizonytalanul.

-  Majd kitalálunk közös programokat, és amúgy is lehet, hogy ez az utolsó hetünk együtt a nyáron- mondta.

-  Meggyőztél, átjössz velem megkérdezni?

- Igen, persze.

Betti odament az apukájához, átadta neki Zsanit, majd  a fülébe súgott valamit. Az egészből,csak annyit hallottam , hogy az apukája, ezt mondja: persze megértem, szívesen látjuk. Majd Betti odafutott hozzám, és együtt sétáltunk haza. Remegő kézzel nyitottam ajtót, reméltem, hogy anya otthon lesz, de nem volt. Apát a szobájában találtam meg, amíg Betti  a földszinten várt. Apa mosolyogva nézett rám, örült, hogy ott vagyok. Ekkor megfordult a fejembe, hogy nem kéne itt hagyni, ugyanakkor kéne egy kis idő kettejüknek, átbeszélni a dolgokat, és egy hét nem a világ vége.

- Szeretnék kérni valamit – kezdtem bele.

- Hallgatlak.

- Betti nemsokára elutazik Londonba a nyári szünet végére, már csak másfél hete van itthon, és abból egyet az apukájánál tölt, ez lenne együtt az utolsó hetünk, ha megengednéd, hogy elmenjek velük- hadartam.

- Betti apukája belement ebbe?- kérdezte.

Ekkor hangokat hallottam, Betti futott fel a lépcsőn.

- Igen- mosolyodott el.

- Végül is mért ne? Úgy is meg kell beszélnünk pár dolgot anyával, szerintem Bence és Szandi is elmennek a mamához – egyezett bele.

Megköszöntem apának, majd megöleltem, ő pedig adott a homlokomra egy puszit.  Átmentünk a szobámba, és bepakoltunk. Elbúcsúztam apától.  Betti áradozott nekem, hogy milyen jó lesz együtt , de nem tudtam figyelni , azért nem könnyű mosolyogni, miközben a szüleid vállnak, de próbáltam tettetni, hogy minden rendben van, gyorsan odaértünk Bettiékhez ,elbúcsúzott az anyukájától, majd megfogta a kistestvérét , és  beszállt vele a kocsiba, hátul Betti, és én közöttünk pedig Zsani ült. Út közben Zsanival játszottunk, közben megcsörrent a telefonom, Bence volt az.

- Szia. Valami baj van?- kérdeztem remegő hangon.

- Te mekkora egy hülye vagy- ordított a telefonba.

- Hallod ne kiabálj már,inkább mondd mi van- állítottam le.

- Itt hagyod anyáékat Szandival, hogy majd előtte veszekedjenek, szerinted ez jó neki?- folytatta.

- Én nem tudtam, hogy te se leszel otthon, egyébként is apa mondta, hogy szeretnének kettesben lenni anyával, szóval valószínűleg  Szandit kiviszik a mamához- reagáltam gyorsan.

- És akkor senki sem akadályozza meg, tehát biztos elválnak. Hurrá- kárörvendett.

- Ezen már te se, én se, senki se tud segíteni, ha ez alatt a pár nap alatt nem békülnek ki,akkor sajnos vége-mondtam.

Bence rám vágta a telefont,kicsordultak a könnyeim .

- Minden rendben? –kérdezte Betti apukája .

- Csak egy kis családi ügy – válaszoltam.

Betti megsimította a vállam,majd rám mosolygott . Végül odaértünk Bettiékhez , Betti apukájának barátnője  nagyon kedves volt velem. Közel laktak a Balatonhoz, ezért lementünk. Általában nagyon boldog vagyok,ha napozhatok,fürödhetek, és csak úgy élvezhetem a szünetet, de ez most nem igazán ment, csak a jövőmön gondolkodtam . Vajon kivel maradok ? Betti próbált felvidítani, én pedig értékeltem az igyekezetét, próbáltam mosolyogni.

Augusztus 7.(vasárnap)

Anyu délbe beszólt a szobába, hogy ideje lenne felkelnünk. Nagyon fáradt voltam nem sokat aludtam az éjjel, mire elkészültünk már kész volt az ebéd. Anyu nagyon jól főz, és mindig kitalál új recepteket. Ebéd után Betti összepakolta a cuccait.

- Majd hívj, hogy mi volt apukáddal- mondta.

- Oké, később hívlak. Szia- feleltem.

Visszamentem a házba,és a szobámba akartam menni, de anya utánam szólt.

- Sophiekám ,gyere egy kicsit- kiabált.

A tesóim már ott ültek a kanapén, én pedig leültem melléjük. Láttam anya szemébe a félelmet,a haragot és az elkeseredettséget.  Anya még kiment a konyhába csinálni magának egy teát.

- Te tudod mi van apával?- kérdeztem Bencét.

- Remélem, nincs semmi baja-válaszolt.

- Tegnap hívtam, de nem vette fel.

Elhallgattunk, mert anya visszajött.

- Az elmúlt pár napban történt ez-az, megváltoztak dolgok, de próbáltuk úgy csinálni, hogy ne vegyetek észre belőle semmit. Azt nem tudom, hogy apa most hol van, de nincs semmi rendben köztünk. Mi…………..- anya elsírta magát.

Szandi odament hozzá, és megölelte.

- Mi a baj anya?- kérdeztem aggódva.

- Apátokkal elválunk-mondta, és elcsuklott a hangja.

Odamentünk mindannyian és átöleltük. Majd elrohantam a szobámba és bőgni kezdtem. Bence utánam jött, de kilöktem a szobámból és becsaptam az ajtómat. Egyedül akartam lenni, elővettem a fotóalbumomat, és a családi képeinket néztem.

Csörgött a telefonom,csak reménykedtem, hogy apa az,de nem ő volt,hanem Betti.

- Szia. Na mi van apukáddal?- kérdezte izgatottan.

- Szia. Most nem akarok erről beszélni, majd valamikor átmegyek és elmesélem, de most kell egy kis egyedüllét –mondtam és leraktam a telefont.

Kimentem a nappaliba, de anya helyett csak egy levelet találtam,amiben ez állt: ,,Ne haragudjatok, de már nem bírtam ezt, egy barátnőmnél alszom, ne csináljatok hülyeséget, nem tudom, hogy apa hazajön-e,nem beszéltem vele, rendeljetek pizzát, vagy főzzetek valamit.

Ui.: Bence ne rendezz bulit, mert 2 hónap szobafogságot kapsz!

Puszi Anya”

Újra és újra elolvastam a levelet, már nemcsak apáért, de anyáért is kellett aggódom.

- Éhes vagyok!- visított a húgom.

- Hívd le Bencét-utasítottam.

Egy helyben álltam. Pár perc múlva jöttek együtt vissza.

- Mi a kaja?- kérdezte a bátyám.

-  Szandi  hozd ide a telefonom-kértem.

Bencének nem mondtam semmit, csak a kezébe nyomtam a levelet. Bence egy olyan ember, aki arcán nem lehet látni az érzéseit, nem szokta kimutatni, de most láttam rajta a félelmet és az aggodalmat. Egyikünk se szólalt meg. A húgom hirtelen ott termett mellettünk.

- Rendeljünk pizzát!- kérte Szandi.

Felhívtam a pizza futárt. Rendeltem két pizzát,majd ledőltem a kanapén.  Mikor felkeltem már nyolc óra volt, a gyomrom erősen korgott. A konyhába találtam a pizza maradékát, percek alatt megettem. Nem tudtam mit kezdjek magammal, semmihez sem volt kedvem, de aludni sem akartam, így úgy döntöttem bekapcsolom a TV-t a nappaliba, kapcsolgattam, de semmi nem érdekelt, egy csatornánál megállítottam, és csak néztem ki a fejemből. Később aztán, Bence is csatlakozott hozzám.

Augusztus 6.(szombat)

Arra keltem fel, hogy valaki csönget. Ránéztem az órámra délután 1 óra volt.

-Jajj ne elfelejtettem, hogy Betti ma itt alszik!- mondtam magamba.

Beengedtem, és láttam, hogy valamit el akar mondani.

- Valamit el kell mesélnem-kezdte.                 

- Na ki vele!- vágtam rá.

- Anyunak lett egy új barátja, aki kint él Londonban, és két hét múlva,anyuval kimegyünk hozzá. Kint leszünk két hetet- mondta izgatottan.

Igazából egy kicsit elszomorodtam, hiszen az utolsó hetet(a szünetbe) mindig  együtt szoktuk tölteni,de ezt nem mutattam ki.

- Ez nagyon jó-próbáltam lelkesedni.

Elmentünk a központba mozizni.  Mikor hazaértünk,a tesóim és anya már otthon volt. Éppen a szobámba tartottunk, de érdekes dolgokat hallottunk,így az ajtón át hallgatóztunk Bettivel.

- Apa hol van?- kérdezte Bence.

- Majd holnap elmesélem, ha mind a hárman itt lesztek- válaszolt anya dühösen.

Bettivel nem tudtuk kitalálni mi lehet az, amiért apa nincs itthon. Egész este filmeket néztünk, beszélgettünk. Utána Betti bevágta a szunyát. Én nem tudtam aludni, egész éjjel apán kattogott az agyam,ezért felhívtam,de nem vette fel. Két óra forgolódás után végre elaludtam.